A Szubert-módszer honlapja
A Szubert-módszer honlapja
Gyógypedagógus, kranioszakrális terapeuta, testteológiai konzulens, műkorcsolya-oktató és úszásoktató. Volt szerencsém ezen szakmákat aktívan gyakorolni mind külföldön, mind hazánkban. 18 évig éltem és tanultam Belgiumban, diplomáimat mind ott szereztem. 2019-ben költöztem haza Magyarországra. Jelenleg a Jeruzsálemi Egyetem hallgatója vagyok óhéber szakon.
A kisegítő iskolában szerzett tapasztalatom révén megértettem, hogy a verbális kommunikáció mellett a magatartás és a sírás is egyfajta kommunikáció – a kranioszakrális terápia fizikális oldásai révén az arra érkezett reakciókat teljesen más szemmel kezdtem el látni, értelmezni és megtámogatni. Ez a szemlélet lett a védjegyeztetett módszerem, a Szubert-módszer® szülés-újraindításának alapja.
Itthon jelenleg kranioszakrális terapeutaként és műkorcsolya-oktatóként dolgozom, társam ebben Zorka, a segítőkutyám. Mindkét helyszínen találkozhattok vele és elkísér a házi kezelésekre is. Értékes segítséget nyújt, az orrával kiszagol és jelez olyan dolgokat, problémákat, eseményeket, ami nekünk, embereknek fel sem tűnne.
Praxisomban az újszülöttektől a tinédzsereken át az idősekig minden korosztály képviselteti magát. A kezelések során életkortól függetlenül az emberi szervezet funkcionális működésének egyensúlya áll a fókuszban, a testi-lelki-szellemi jóllét helyreállítása és megőrzése a cél.
Kiemelt figyelmet kapnak:
Emellett a mindennapi tevékenységem része a gerinchez kötődő széles skálájú egészségügyi panaszok kezelése.
Testünk úgy működik, mint egy diktafon. A jó és rossz élményeket egyaránt tárolja és emlékszik rá. Sejtemlékezetünkben tároljuk mindazokat a megoldási sémákat, amelyek segítenek nekünk megoldani az élet által elénk hozott helyzeteket. Ezek lehetnek ütőképes, jó megoldások vagy jobb híján használt, elkerülő magatartásformák, félmegoldások, melyek sokszor több frusztrációt, dühöt és fájdalomérzetet hagynak bennünk, mint ténylegesen működő, jó megoldási mechanizmust.
Mindezek a felgyülemlő érzések nyomot hagynak a szervezetünkben, az izomtónusunkon, a biomechanikánkon, a gerincünk állapotán, a testtartásunkon, fasciáink feszülésén. Az izom, fascia, kötőszövet mind-mind érzelmek lerakódásának a területei, ahol a stressz okozta feszültségek lenyomatot hagynak, ezekben a szövetekben feszülést eredményezve.
A Szubert-módszer szemlélete egy gerincstatikai és idegrendszeri összefüggéseken alapuló diagnosztikai megközelítés, mely részben a kranioszakrális terápia technikáját felhasználva kezeli a szervezetben tárolt traumás feszültségeket. Ennek lényege, hogy a perifériás idegrendszerből az ott tárolt, fel nem dolgozott érzelmi információt manuálterápiás technikával “visszaküldjük” a központi idegrendszerbe. A központi idegrendszerben így érzelmi feldolgozásra kerülhet sor. A traumafeldolgozás közben kialakuló új megoldási mechanizmusok mint sejtemlékezetben tárolt, jobb megoldási mechanizmusok épülnek be. Ezáltal traumaoldást és a fizikai közérzet javulását éljük át.
A technika krízisintervencióra nem feltétlenül alkalmas, mert krízis során csak azt teszi lehetővé, hogy az azt átélő személy fizikális és közérzeti állapota ne romoljon tovább. A technika akkor működik a leghatékonyabban, ha a terápiában résztvevő személy érzelmileg biztonságos környezetben van. Ez nyújt lehetőséget az új megoldási mechanizmusok elmélyítésére és tárolására.
Egy trauma feldolgozása valójában akkor tud megindulni, mikor az adott személy, érzelmileg biztonságos környezetben, a krízisen már túllépve tudja újra megélni azokat az érzelmeket, melyeket a krízis alatt elfojtott. Azért fojtjuk el ezeket az érzelmeket, mert a létbizonytalanság, életveszély alatt nincs lehetőségünk megállni, érezni, gyászolni, feldolgozni, és adott helyzetben mondhatni ‘irreleváns’ az történésekről alkotott véleményünk – a krízishelyzetet ugyanis előbb túl kell élni.
Ide tartoznak olyan események, mint a testi-lelki bántalmazás, elhanyagolás, válás, apa/anya sebek, hosszan tartó stressz, meghatározó személyek elvesztése, kiszolgáltatottság valamilyen erősen igazságtalan helyzetnek, sokkoló élménynek átélése, életveszélyes helyzetek, szülők válása, abortusz, abúzus, adoptáció… és még sorolhatnám.
A tapasztalt élmények feldolgozásának és a sejtemlékezet átírásának – mely tapasztalati úton történik – első lépése az, hogy a megélt fenyegető érzelmeket egy biztonságos élethelyzetben és biztonságos körülmények között lehessen ismételten megélni, miközben nem kapcsolódnak hozzá fenyegető, életveszélyes helyzetek. Kiemelten fontos, hogy a traumafeldolgozás biztonságos környezetben induljon el, így akkor amikor a sejtemlékezet stimulus hatására megjeleníti, mintegy ”feldobja” nekünk ezeket az érzelmeket, ezen érzelmek megélését szerető, megértő környezet és segítő, útmutató terápia támogatja.
Ez az új megküzdési mechanizmus , a félelem és kompenzáció szűrője nélkül működő megoldási stratégiaként válik életünk részévé, és így az érzelmek megélésének teljes tartománya lehetővé válik a mindennapokban. Testünk feszült állapota és érzelmi cselekvőképességünk szabadsága egyenes arányban áll egymással.
Amilyen mértékben fájdalmasnak, blokkoltnak, sérültnek, diszfunkcionálisnak éljük meg fizikális állapotunkat, olyan mértékben leszünk hatványozottan erősebbé, bölcsebbé, tapasztaltabbá, felszabadultabbá, megértőbbé kreatívabbá, sikeresebb útkeresővé, ha bátorsággal, hittel és támogatással merünk nekifogni blokádjaink és traumáink feldolgozásának.
A fentiek miatt a kezelés megkezdése előtt elengedhetetlen, hogy a terapeuta a kezelendő személlyel átbeszélje az anamnézist, megbeszélje a kezelés dinamikáját és azt, hogy a kezeléstől mi várható.
Hajlandóságunk saját, megszokott magatartásformáink korrekciójára nagyban meghatározza a terápia sikerességét, hatékonysági fokát: “nélküled nem tudom a testedet kezelni”.